A kétezer-huszonötödik esztendő
Szent Szilveszter napján,
Midőn az Ó év csendbe hajolván,
Az Idő küszöbén megállék,
Kurta oktávában
E rövidke éneket szerzém:
Elmúló év, sok jel hordozója,
Áldott légy minden órádért;
Amit vittél, vidd békével,
Amit hagytál, őrizze Ég!
Úgy bocsátlak el utamról,
Mint tanítót, s nem terhet,
Mint vándort, ki Rendet tanulván,
Csendben továbbléphet.
Új esztendő közelegvén,
Lépj be Rendben, tiszta Fénnyel;
Ősi számnak, Szent Időnek,
Titkos mértékével.
Készülj, figyelj, új év jő el,
Csenddel, Fénnyel, jó reménnyel;
Ősi Rendből születővel,
Rendetlenből érkezővel.
Áldásával, terheivel,
Próbál minket lépteinkben,
Ésszel, szívvel cselekedve,
Szent Rendjébe megérkezve.
Adj, ó Uram, szép Hazánknak
Békességet, tiszta Rendet,
Erőt s derűt értőidnek,
S Fényt az úton tévelygőknek!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!