Magyar Planétás

2022. december 21-vel, a közel két évnyi, megfeszítő világi történéseket bolygóanalógiákba rejtő, Szaturnusz-Uránusz kvadrát „fogcsikorgató” vajúdása, a mindannyiunkat érintő világi tanulságai után, az év e jeles napján elhagy bennünket ez az egyszerre lebontó, ám nehézségei okán egyszerre újat építő erőtér.

 

Kérdés,

hogy az évkör „asszonyának”,

a Nagy Anyatermészetnek a "méhéből", 

az év legsötétebb napjáról,

háromnapnyi „vajúdással”,

a Fény születésének a karácsonyi éjjelére

vajon mit hozunk világra belőle?

Nagy kérdés,

vajon mit tartunk meg

(Szaturnusz)

és mit dobunk ki

(Uránusz)

az elmúlt közel két éves,

világi tapasztalataink után...

 

 

Minden „odebenn” születik...

Egy átvillanó érzés, az abból éledő gondolat, a gondolatból születő cselekvés, azaz maga az Élet is „belül születik... A teremtett világ duális kettősségének női minőségében, a belső "magányban", odabenn a teremtő erejű sötétben...

Így van ez emberi léptékben, az anyaméh ölelő, tápláló védelmet adó sötétjében, az Anyaföld éjfekete melegében, a szakrális év rendjében, a nyári napfordulót követő, „Hold-félévében”, a természet sötétségbe boruló napjaiban...  S így van ez a kozmikus rendben, a világegyetem „méhében”: a fekete lyuk mindent magához „ölelő”, s onnan újraszülető, sötétlő mélységében... Mert...

 

...minden belül születik,

minden magunkban,

majd magunkból születik...  

S belül születik a bátor, jövőt termő,

országot építő, nemzetet növelő cselekedet is, 

amely a jóravaló szándék, az idea,

az érzésből fogant gondolat formájából születik.

„Odabent”, az egyes ember lelkében,

s az emberek lelkéből épülő

néplélekben... 

 

 

Búcsú az Uránusz-Szaturnusz kvadrát „vajúdásától”...

A napfordulatok, és a nap-éj egyenlőségek, a földi négyesség négy szent fordulata jeles nap a gondolkodó, átérző, átlényegülő ember számára. Eleink tudták ezt, s külső-belső tüzeket gyújtva az éppen aktuális évköri fordulat előtt tisztelegve, megünnepelték a napkerék tovagördülésének tiszteletére, s a külső-belső világuk tovagördülésének megsegítésére egyaránt.

Különös jelentősége van azonban, amikor az ünnep kozmikus, asztrális síkon is üzen az ember számára. S hogy-hogy nem, rendre a jelentőségteljes ünnepekkor üzen a Teremtő az Ég jelei által... 

Az Égi jeleket fürkésző Planétásként évtizedek óta figyelem, követem, s hírül adom a Teremtő emberiséget jobb sorsra terelő, üzenő szándékát. Ma, 2022-ben, sincsen másként! Amikor az elmúlt közel két évünk figyelemfelkeltő politikai, társadalmi, gazdasági, energetikai nehézségeit, a pusztító világjárvány újabb és újabb variánsainak a hullámait, no meg persze jövőt teremtő társadalom-filozófiai kihívásait is meghatározó, feszítő, de teremtő erejű bolygókonstelláció e szakrális és asztrális évköri pillanatban int búcsút nekünk!  

 

Az egyszerre lebontó,

s egyszerre újat építő

Uránusz - Szaturnusz kvadrát „csiszoló” hatása által 

- amely nem mellesleg a Vízöntő világéra két

uralkodó bolygója is -,

„az emberiség most izzadja ki

az elkövetkezendő két ezer éves,

platonikus világkorszak szerinti ideológiáját,

működési elvét”... 

 

Kérdés, azonban, vajon megtanultuk-e feszítő nehézségei által az uránuszi változtatás és a szaturnuszi megszokás összeütközésének mind az egyéni, mind a közösségi leckéit?

Kérdés értjük-e, alkalmazzuk-e, melyek azok a szaturnuszi keretek, korlátok, amelyek nemhogy nem uránuszi lebontásra, sokkal inkább megszilárdításra valók, hiszen Létünk kapaszkodói...

S kérdés értjük-e melyek azok a téves szaturnuszi dogmák, kötöttségek, amelyek tiszta szellemiségű, uránuszi megvilágítottságú újításra, reformálásra várnak egy jobb jövő reményében...

S persze az is kérdés, hogy mi történik a poláris világban, - ahol minden „kétélű fegyver”-, ha azok a szaturnuszi a gátak, korlátok, szabályok, határok, amelyek a felelőtlen uránuszi lázításban még kapaszkodók voltak számunkra, egyszerre ledőlnek, eltűnnek az életünkből - s ne adj Isten - szellemi értetlenség, s gonosz öncélú szándék okán az uránuszi szabadság szent szavát álszent zászlajukra tűzők miatt, e megtartó kvadrát eltűnésével anarchiába váltanak át... Vagyis:

 

 nem mindegy,

hogy a szakrális év termékeny

- a szabad akaratunkon múló

jót és rosszat egyaránt teremtő -

mágikus pillanatában,

milyen erőket akarunk táplálni, éltetni, növelni, nevelni,

majd világra hozni december 21-i „bent” sötétjéből!

 

A világrontó, az érzelmet kifosztó, a szellemet vakságban tartó, az életet haszontalanná tevő, az életkedvet elvevő erőket? Vagy az életet szeretettel tápláló, arra fényt árasztó, csupa jóakarattal és szeretetteljes cselekvéssel, másokat önzetlenül segítő, éltető elveket, cselekedeteket, ideológiát, s világnézetet ölelünk, növelünk, táplálunk belső önmagunkban...

Vagyis, jövőt teremtő nagy kérdés, hogy mit tartunk meg és mit dobunk ki az elmúlt közel két éves tapasztalatunk által... Nagy kérdés, hogy december 21-ről, az év legsötétebb napjából, a téli napfordulat magasztosan elgondolkodtató óráiból, a szakrális év éjjeléből, az évkör asszonyának a "méhéből", háromnapnyi „vajúdással”, a Fény születésének Karácsony éjjelére mit hozzunk világra?

 

Ki-ki maga dönti el,

mi felett bábáskodik e mágikus,

teremtő pillanatban! 

Mit ölel át, mit hoz világra Karácsony fényében

a sötétlő világba!

Mert a sötétségtől nem félni, 

a világi nehézségtől nem megijedni kell, 

hanem meglátni benne,

annak ellentétpárját a belőle sarjadó,

a csakis abban látszódó,

a saját belső akaratunkon múló,

abból születő Fényt.

 

 

Az áldott sötétből születő,

jövőt termő áldott Fényt...

 

Éppúgy, ahogyan bő 2000 éve, az emberiség sötét, és kegyetlen - az emberéletet nem tisztelő, sőt mások szórakoztatására is kioltó -, embertelen, harcias korszellemű világkorszakának lezárásaként, s az akkori új idő, a Halak világkorszak nyitányaként, a mindent átható, s minden fölött uralkodó, Mindenható Teremtő e világra küldte Fény Fiát, Jézust, a Világ világosságát! 

 

Áldott, békés, szép Karácsonyt Magyarország!