Magyar Planétás

A világi bajok minden okát abban kell keresni,

hogy az emberi gondolkodást

hosszú évszázadok alatt „eltávolították”

a kozmosz Istenadta törvényeitől.

Így, ha nincsenek természetadta szabályok,

akkor nemcsak isteni Rend,

de annak megalkotója, maga Isten sincsen.

S az ember elhitte,

hogy ha a Teremtés törvényei nem része az életének,

akkor - következmények nélkül, a szabadság nevében -

bármit megtehet a teremtett világgal:

az Anyatermészettel és saját emberi természetével egyaránt...

Így tűnt el a világból az az erkölcsi gát,

az a szellemi fék,

amelynek szerves következményeként

ma ne lehetne elkövetni bármit

a legszentebbre, a legigazabbra:

a szeretetre és Jézusra hivatkozva egyaránt...

Az aforizma spirituális magyarázata, asztrológiai analógiája:

A harmadik évezred hajnalán, világi bajaink minden okát abban kell keresni, hogy az embert „megtanították” félni az Isteni Rend természetadta törvényszerűségeitől, a misztika tanait, a spirituális gondolkodást ördöginek bélyegezték, a teremtett világ ok-okozati összefüggéseit sarlatánságnak nyilvánították, s az egykori Szent Tudást, a Gnózist megbélyegezték, kiirtották...

Ezzel a hit, tudás nélkül, az emberi problémák -  avagy: mi végre jöttünk erre a világra, miért az élet, s mi a halál, mi a betegség, s párja az egészség, kinek "jár" az irigységet kiváltó jósors és kit ér utol a kínkeserves balsors - Életet "csiszoló" kérdései pedig valós válaszok nélkül maradtak…

S mivel az emberiség azt is elhitte, hogy a teremtett világ égi-földi törvényei mivel nem is léteznek, így azok rá nem is vonatkoznak, ennek okán alkalmazkodni sem kell hozzájuk, hiszen, ha nincsenek a földi életünkre vonatkozó égi szabályok, akkor Isteni Rend sincs. Tehát, annak megalkotója, maga Isten sincsen...

Így, ha a Teremtés Törvényei nem részei az életünknek, akkor vigyázni sem kell rájuk…

Vagyis az ember, következmények nélkül, büntetlenül megtehet bármit. ...Akár a saját természetével, amelyet - kikerülve a teremtés poláris törvényeit - átoperáltathat, újfajta nemi identitást is adhat neki, s még sokasodhat is, vagy akár a néplélek természetével - amely identitását vesztve az immunrendszerét is elveszíti, s persze az Anyatermészettel egyaránt - hiszen, ha a környező világ természeti törvényeire sem kell vigyáznia, akkor kizsigerelheti, pusztíthatja azt is büntetlenül... 

Azt is „jól” megtanították az embernek, hogy Isten szeret minket, s meg is bocsát mindent... Nekünk, megváltottaknak. S bár a mondat első része igaz, ám mára - nemcsak a szakralitást megtagadó, de az életet garantáló racionalitást is nélkülöző világban - tisztán látható, milyen rémisztő, embert, lelket, társadalmat, világot, s természetet deformáló, pusztulást hozó következményei vannak a megváltás érdek által irányított értelmezésének, az „ingyen járó” üdvözülés folyamatos félreértésének, ellentétben a megvilágosodásra törekvés emberi kihívásaival...

A hosszú-hosszú évszázadok alatt a szent lényegüktől, a kozmosz törvényeitől megfosztott, kiüresített, álságossá vált szavak végül észrevétlenül színezték át életünket: szép lassan, lopakodva alakították át identitásunkat,  s torzították el a gondolkodásmódunkat. Becsapva metafizikai érzékelésünket, természetellenessé téve gondolkodásunkat, irracionalitásba sodorva életünket, végül megzavarva egyetemes Isten-képünket. 

Így következett be a legrosszabb: eltűnt a világból az az erkölcsi gát, az a szellemi fék, amelynek szerves következményeként ma ne lehetne elkövetni bármit - háború-, migráció-, gazdasági krízis-, energiaválság-, nemi-identitás kreálását - a legszentebbre, a legigazabbra: a szeretetre és Jézusra hivatkozva...

Az Égi jelek szerint:

2022-ben,

a magyarság számára szellemi értékmérőként működő Nyilas havában,

Advent negyedik hétvégéjén,

a platonikus világidőszámítás szerinti, a krisztusi eszmeiséget megszülő Halak Világkorszakból, az isteni mérték egyetemes viszonyítási pontjaihoz visszakívánkozó Vízöntő korszakba való „fogcsikorgató” átállás közepette,

a kozmosz ok-okozati törvényének világi következményeit - úgy tűnik - dekódolni képtelen, szellemi iránytűjét és immunrendszerét vesztett környező világban,

a szakrális év legsötétebb napjához,

a december 21-i napfordulat szellemi világosságot hordozó teremtő sötétjéhez közeledve,

mégis minden esélyünk megvan rá, hogy a világi sötétség közepette,

a szív és az értelem, valamint a Szentlélek intuíciója és a Szent szellem inspirációja segítségével megkülönböztessük az igazat a hamistól,

hogy a világi történéseket - az egyén és közösség számára is üzenetértékű -, valóságos lényegük szerint legyünk képesek értelmezni.

Csakis rajtunk áll,

élünk-e a jövőt „csiszoló” ,

tiszta gondolkodás

Istenadta képességével...

Magyarország mély szakralitást hordozó csillagzatát vizsgálva:

Mo. Radix Napja segítő szextil fényszögben áll a tr. Nyilas Nappal és a szellemi megvilágosodás lehetőségét hordozó R. Uránuszával, valamint feszítő, de teremtő, „csiszoló” erejű kvadrát fényszögben a Krisztusi elveket szimbolizáló Halak Jupiter-Neptun együttállással. A tranzit, azaz a fejünk felett „ésszel-szívvel”, azaz a szív és az értelem együttes erejével ható Vénusz-Merkúr együttállás jótékonyan segíti, a mindenkori újrakezdés pontján álló, Mo. R. Ascendens Szaturnusz-Neptun együttállását. Amely segítő, trigon fényszöget vet a nemzeti identitás kulcspontján,  a R. Ic-n álló Uránusz-karmapont együttállásra... „Ésszel-szívvel” ható szellemi „iránytű” áll felettünk, ahol az Égiek most is velünk vannak... Vajon mi Ővelük?