Magyar Planétás

Skorpió havában,

Magyarország jelen csillagzata alatt

különös világi történések közepette,

időszerű volna felismerni

a múlandó, törpeméretű, öncélú emberi akaratunkat

a Teremtő végtelen, számunkra végzetes hatalmával,

s végtelen erejével szemben. 

Mert oly időket élünk,

amikor szükségünk volna felismerni

mindazt a jövőt nem szolgáló, téves ideát,

amely - egyéni és közösségi sorsunkban is -

idejétmúlt, lezárásra, porladásra, elhamvadásra,

elhamvasztásra való! 

S mi az,

amely újjászületve,

felemelkedésre és szárnyalásra vár! 

(Tr.Mars - tr. Nap- Mo.R Plútó és Mo. R. MC együttállás kvadrát Mo. Sz. Plútó, Mo. R. Mc -tr. Nap szembenállás Mo. R Ic -Tr. Uránusszal)  

A fejünk felett haladó, áldott Nap, a szakrális év körkörös útját járva, éppen Október 23-án lépett a Skorpió havába. E múltban gyökerező, ám magyar a jövő közösségi sorsát író, beszédes pillanat, mundán-, azaz társadalomasztrológiai szempontból elvezet bennünket a hónap, s az évkör egyik legfontosabb szakrális eseményéhez, a spirituális értelemben vett útmutatáshoz: Halottak napjához, Mindenszentek ünnepéhez, s ötvenhat november negyedikéjéhez... (Mo. R. Mc)

A természet ilyenkor rideg, pengeéles fényeivel és hideg hajnalaival kérlelhetetlen erővel vonja meg a Nap éltető melegségét az Anyaföldtől. Nappali Fővilágosítónk, a Nap, - amely a spirituális értelemben vett tudati megvilágosítónk is egyben- kimért, sugaraival egyre laposabban teríti fényét a tájra, így egyre nagyobb árnyék vetül most fizikai és szellemi értelemben is az emberre, s a bennünket körbeölelő, látható világra...

 

A Skorpió árnyai, az elmúlás, az átalakulás,

ám ezzel párhuzamosan

a jövőbemutató újjászületés, a transzformálás „árnyai” ezek,

melyek arra szólítanak bennünket,

hogy közösségi sorsunkban bátran tekintsünk rá az „árnyoldalunkra”!

 

- Mi az, amely idejétmúlt az életünkben?

- Mi az, amely nem a helyes útra vezető, amely nem a közös jövőt szolgálja?

- Mi az, amely - a természet „ skorpiós példáját”, az elmúlás időszerűségét követve – „halálra” van ítélve, ezért szellemi-tudati elhamvadásra, elhamvasztásra, „meghalasztásra” vár társadalmi értelemben?

- Mely - az Életet nem szolgáló - erők azok, amelyek - hogy egy újabb skorpiós fogalommal éljünk - a történelem latrinájába valók?

- S mely - közös történelmi nehézségből, fájdalomból eredő - megtapasztalás az, amelynek el nem múló áldozata, hamvaiból feltámadó Főnixmadárként segíti nemzetünket a szárnyalásra!

 

 

Mert Skorpió havának,

Mindenszentek és Halottak napjának,

valamint ’56-os történelmünk

megrendítően fájdalmas november negyedikéjének 

a „halálos árnyai” bár figyelmeztetnek bennünket

a magyarság életében oly sok áldozatot követelő elmúlásra,

azonban Skorpió ideájának legfontosabb spirituális üzenete szerint,

felhívják a figyelmünket arra is,

hogy ne csak az árnyakat,

hanem az áldozatból sarjadó,

jövőbevezető Fényt is lássuk!

(Mo. R. Mc - Tr. Nap együttállás és fényszögei)

Ez maga a nagy Anyatermészet, Skorpió havában járó időszakának, s a szakrális év jeles napjainak: Mindenszentek és halottak napjának az időszerű, spirituális tanítása...

 Az évkör e szakrális pontján járva, ezért csakis a rajtunk álló, a mi választásunkon, tudati hozzáállásunkon múló újjászületésre figyelmeztetnek bennünket az égi jelek. (R. Mc-Nap-Mars együttállás kvadrát tr. Plútó, és tr. Uránusz - tr. Nap - tr. Szaturnusz T- kvadrát)

A novembere 1-2-i, evilág és mennyei világ közötti szakrális „átjáró”, az Istenhez való tartozásunkra, s a Teremtőnek való tartozásra figyelmeztetnek bennünket... Nem véletlenül vált a hamvaiból feltámadó Főnix-madár éppen a Skorpió évköri szimbólumává.

 

Mert létezik az Élet körforgásának,

a látható, fizikai világunk felett álló,

„láthatatlanul” is valóságos síkja

amely - ha hiszi az ember, ha nem -

rányomja „törvényét”, a múlt üzenetét

a közös jövő mindennapi, politikai, történelmi valóságára...

(Mo. R. Mc, azaz a "az Élet kivezető útja

és November 1-2-4. kapcsolata)

Nekünk érző, gondolkodó szellemi lényként pedig

 éppen az a dolgunk, hogy minden egyes földi cselekedetünket,

egyéni és közösségi létezésünket

ennek a közösségi, az egyén fölött álló, magasabb rendű "útiránynak",

e tiszta, fennkölt valóságnak,

az isteni törvénynek,

az Élet törvényének szenteljük.

 

Egyéni és közösségi sorsunkat, e természeti törvény szerint, Istennek tetsző módon irányítsuk. S csakis eszerint döntsünk egyéni cselekedeteinkről, vagyis e szerint válasszunk közös jövőt az ország számára!

Ezért időszerű újra és újra feltenni a kérdést az évkör ezen szakaszában, s újra és újra meglátni a világi történések közepette, hogy:

- Mi az, ami nem előremutató?

- Ami idejétmúlt, éppen ezért elhamvadásra vár?

- Mi az, ami az emberiség közös történelmének a latrinájába való?  

- S mi az, ami újjászületve, hamvaiból feltámadó Főnix-madár szárnyalásra vár! Vagyis: 

 

...ideje megérteni, kisöpörni,

szellemi értelemben véve „skorpiós” tisztítótűzre vetni,

elporlasztani az egyén öncélú, másokat eszközként használó,

(ma is) világuralmi érdekét szolgáló,

alantas, agresszív, véres múltú erőt...

 

Ideje felismerni, a színes „sztaniolpapírba” csomagolt, hamis ideát...

S ideje  -egy újabb „skorpiós” fogalommal élve - leleplezni,

majd a szellemi árnyékvilágba küldeni

az alantas, ördögi, emberi jellemtelenséget...

 

Mert a naptári év ezen napjaiban, a múlt „skorpiós”, véres árnyaival (november 4.) áll szemben, s győzedelmeskedik az ember magasabb rendű énje: a másokért, a másikért, a hazáért, a nemzetért, s a nemzetek, csodálatraméltó színes sokaságáért, s Földanya jóélétért önmaga egyéni önző vágyairól lemondani képes egó.

Mert éppen ennek a világot fájdalmas, könnyekkel teli zsákutcába vezető egyéni érdeknek, az önző egónak, a haláltusája zajlik itthon és szerte a világban... (Mars- Plútó kvadrát)

E hatalmas méretű szellemi harc pedig arra hív, arra szólít, s arra buzdít bennünket, magyar embereket, s a nemzetet, hogy képesek legyünk Fönixmadárként újjászületve, rátalálni, magasabbrendű, képmás-arcú mivoltunkra.

 Az egyéni lélekben és a néplékeben is ott élő Fönixmadárra ... Vagyis a fejünk felett álló, hatalmas kényszerítő, küzdő, aktív erőt ideje az alantas, nem előrevívő szándék legyőzésére, a jobb emberré, a jobb nemzetté válásra, a „belső” Főnixmadár felélesztésére használni!

 

A fejünk felett ható égi erők,

s hazánk mundán asztrológiai értelemben vett közösségi sorsa,

azaz Magyarország csillagzata,

ezt a „halált”, ezt az újjászületést”, ezt a metamorfózist,

ezt a halottaiból is feltámadó lánglelkű és tűztestű Főnixmadarat

szimbolizálja a nemzet számára...

(R. Mc-n álló Nap és Mars- Plútó együttállás kvadrát Tr. Plútó, mint a Skorpió két uralkodó bolygójának (Mars, Plútó) kényszerítő erejű, ám egyben teremtő erővel bíró, hatalmas erejű fényszög kapcsolata!)