Magyar Planétás

Március 20-án hajnalban, az életet adó Nap, az Isten által teremtett világ keretei és szabályos határai között, körkörös útját járva, az égi Egyenlítőn halad át. Újjászületik, a Fénybe lép. Mert ekkor, az “alsó világból”, a “sötétség” birodalmából átlép az égi Egyenlítőn a Fény, "felső birodalmába". E mítikus “átlépéssel” földi életünkben – ha csak egy pillanatra is – 12 óra hosszat tart a fényes órák száma, s 12 óra telik el sötétségben, hogy aztán óráról órára növekedni kezdjen a Fény…

A kétarcú földi polaritás ma, a Tavaszponton, egyensúlyban van egymással. Ez a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, a fizikai és spirituális egyensúly - lehetséges - szent pillanata.

Az életet adó,

a természetet, és emberi természetünket is irányító -

így nézőpontunknak

és gondolkodásmódunknak is irányt adó - 

áldott Nap

ezzel Fényt, esélyt ad

egyéni és közös gondolataink és cselekvéseink

újjászületésének.

Rajtunk áll, élünk-e vele!

Ezek a kitüntetett pillanatok,

- különösen ilyen zűrzavaros időkben –

“spirituális üzemmódra” kapcsolnak,

s bölcs elmélkedésre hívnak bennünket:

- vajon mi történne akkor,

ha a polaritás energetikai egyensúlya

- amelynek végső határán állunk

- végleg kiveszne emberi világunkból?

A Fényt felváltaná a teljes sötétség, az elcsendesülő, befelé fordulást, a pihentető alvást, a folytonos ébrenlét, a feszített tempójú "zakatolás"... A tüdő kilélegzését, az elernyedés, a visszahúzódás állapotát, a folytonos tágulás, a belélegzés?Nos, ekkor "kipukkadnánk".... Ez a “kipukkadás” vár az emberiségre, mert feladta, elvesztette az egyensúlyi állapotát.

Mert a globális társadalmi szisztémák,

a globális - politikai, gazdasági - hatalmi érdekek,

a globális terjeszkedés

határtalan bővülése és hatalomvágya,

a végsőkig dagasztotta az energetikai problémát.

A sors által "engedélyezett" válasz pedig,

egy globálisan pusztító és terjeszkedő vírus lett,

amelynek oka

a létezés egyensúlyvesztettsége...

Éppen ezért a végletesen terjedő, végzetesen határtalan kór ellen az egyetlen gyógyír a végletes befelé fordulás, a visszalépés, a "beszűkítés", a lezárás, az önszembesítő "karantén-magány". A végletes határtalanságból a végletes határzár, egyéni és közösségi értelemben egyaránt.

Ez azonban

– még ebben a negyedévben - 

olyan "szűkülést",

olyan súlyos korlátozottságot,

olyan megszorításokat,

s olyan nélkülözést hoz,

amelyre rég nem volt példa

az emberiség globális történelmében...

 Ám a Teremtő Isten határtalan bölcsessége és rendíthetetlensége - dacolva az emberiség alkotta elrontott eseményekkel – nem hagyja magát! Percről percre, óráról-órára, napról-napra tovább hajtja az idő szent kerekét, amellyel az Életet, és abban a mi, porszemnyi emberi életünket tartja mozgásban, annak ellenére, hogy ebből a Rendből már rég kilépett az ember. Mégis, ebbe a kozmikus Rendbe vár vissza bennünket a Teremtő!

Ezért a Kikelet szent pillanata

- az érzelmi, a gondolati, a cselekedetbeli -

 újratervezés, újrakezdés,

az újjászületés lehetőségét hordozza!

Gondoljunk bele,

micsoda természeti erő jár körülöttünk,

ölel át bennünket,

s hatol keresztül rajtunk,

ha tudatosan élünk vele!

Értjük-e igazán, hogy a - különféle síkokon mozgó - újjászületés miféle csodája árad a Földi világra, amely a tél tetszhalott, elszürkült, állapotát, a mélybe, a földbe, a gyökérbe visszahúzódott életerejét, egycsapásra, néhány óra, néhány nap leforgása alatt feltámasztja, és zsendülésbe hozza? Ez a Kos csillagjegy tüzes lendülete, a "marsikus" akarata, ereje, lendülete és mindent megújító szépsége.

Most, a kozmikus egyensúly pillanatában - amely tükröt tart önmagunk előtt is elhazudott, tudatalattink sötét bugyraiba gyömöszölt hibáinknak -, esélyt kapunk a szembenézésre, a megtisztulásra és az újragondolásra! A Fény erők napról-napra történő növekedésével pedig - Kos égiszétől kezdve, az elkövetkező negyedéven át egészen a Nyári napfordulóig - elindulhat bennünk a tavaszi  újjászületés, az újrakezdés, és a tettrekész megvalósítás ideje. 

Csak élnünk kell vele!

Folytatjuk Kos havának asztrológiai elemzésével!