A magyar népmese csillagszemű juhásza, a pásztor, az őrző, aki egyben tartja a nyájat, aki magos bölcsességével összeköt, eget s földet, de ha kell, minden nehézséget leküzdve felmászik az égig érő fára, hogy onnan hozza vissza a fényt a sötétbe borult világban didergő emberek számára.
Ezt a hagyatékot élteti, okítja Tímár Böske a Magyar Állami Népi Együttes egykori szólótáncosa, a Csillagszemű Táncegyüttes "alapító édesanyja", és férje Tímár Sándor a magyar "táncház kultúra atyja", a Csillagszeműek koreográfusa.
"Sógorom, Mészáros Géza festőművész adta a nevet, mert azt mondta, ez a vállalkozás sokkal nagyvonalúbb, mint bármi más, így különleges nevet kell neki adni"- meséli Böske a Virányosi Közösségi Ház öltözőjében, ahol kint már nagy a sürgés-forgás: lelkes szülők érkeznek, hozzák csemetéiket a délutáni próbára. "Találó a név, mert a csillagszem, a gyermeki ártatlanság legfőbb jele, de igaz a mára felnőtt táncosainkra is, hiszen az ő arcukon is ragyog a belső kisugárzás."
A közel ötszáz főre gyarapodott, négy korcsoportból, valamint egy korhatártól független, a tehetségen alapuló profi csoportból álló táncegyüttes célja, hogy őrizzen, s megtartson. Kultúrát, hagyományt, emberi viselkedésmódot, és szeretetre épülő közösséget formáljon.
A Tímár-módszer
A kezdeti nehézségek után, a mára önálló, mindenkitől független társulat az egyedülálló Tímár-módszernek viszi hírét a nagyvilágba.
"A módszer lényege, hogy a gyerekek minél kisebb korban találkozzanak saját kultúrájukkal. A gyermek is úgy tanul meg beszélni, hogy szólnak hozzá a családban, a népdal és a tánc is éppen így, utánzásos alapon tud beépülni az életébe. A heti, legalább kétszeri foglakozás által természetessé válik számára, s mire felnő, tudatosul benne saját népének kultúrája."
A profi munkában Böske jobb keze - Mayer Orsolya - valamint a Tímár család mind az öt gyermeke is segítségére van a szülőknek.
"Nem a zseniképzés a célunk" - meséli Böske, hiszen helyet kap mindenki, aki igényli, hogy a népdal és néptánc szeretete mellet, megismerje az egyes tájegységek és viseletek sokszínűségét, a társasági létbe való beilleszkedés szabályait, viselkedéskultúrát, rendet és fegyelmet tanuljon, azaz mindazt, aminek segítségével egy kisgyermek büszkén, kellő önérzettel megtalálhatja helyét a világban.
"A nagyok áldozatokat is hoznak azért, hogy táncosok lehessenek. Nálunk tisztességesen kell kinézni és úgy is kell viselkedni. Örülök, amikor azt látom, ők élvezik a legjobban, hogy egy-egy fogadáson, csinosak és elegánsak lehetnek. Stockholmban, egyszer a nagykövet úr azt mondta, hogy ennyi jól öltözött, szép arcú fiatalt ő még nem látott." - büszkélkedik Böske.
Egészséges öntudatra nevelés
A színpadra nevelés, a Csillagszeműek életében alapvetés. A gyermekek már hároméves kortól megtapasztalják a sikert, a tapsot.
"Ez az én ötletem volt, hogy ilyen pici korban vigyük fel a gyerekeket a színpadra. Hiszen ha mi, akik tanítjuk őket, is szerepelünk velük, pont olyan lesz, mint a próbateremben, csak éppen szép ruhában vannak, ott ül a közönség, ami feldobja őket, s ez óriási élményt, tartást és önbizalmat ad a gyerekeknek. Én gyűlölöm a beképzeltséget, de önbizalom nélkül nem lehet létezni a világban."- mondja Böske.
S valóban, a siker nem maradt el. A 15 éves jubileumi gálán a Vígszínházban sem, ahol 485 apró, s kevésbé apró kis ember ropta együtt, s amint azt a műsor egyik sztárvendége Giselle Loren párizsi balettmesternő mondotta: "nem azért van sikerük, mert gyerekek, hanem mert tudnak".
Éppen ez a tudás az, melynek okán a tánckar bejárta a nagyvilágot. "A tánccal szerencsések vagyunk, mert ezt a nyelvet mindenhol megértik, minden társadalmi réteget megfog, egyformán szól mindenkihez. A gyönyörűséges magyar népviselet pedig, már önmagában egy élmény. S mivel a világ látás nagyon fontos jellemformáló erő, nagyon jó érzés hogy a gyerekeket a világ minden tájára el tudtuk vinni." - meséli Böske.
A mag el van vetve...
A néptánc szembesülés és szembenézés. A Teremtővel, önmagunkkal, hittel, világnézettel, no meg magyarságtudattal. A tánc ezért lelki és fizikai értelemben is egyenes hátat követel. S amíg van, aki folyamatosan szaporítja a magot, addig a legnagyobb sötétségben sem lehet baj. Mert a fény, egyre inkább itt ragyog. Ragyog, a szemekben.
"Én alapvetően optimista lélek vagyok. Erőt ad a munkámhoz, mert látom, ebben a nehéz világban micsoda eredménye van annak, hogy ilyen kicsi kortól határozottságra és tartásra neveljük a gyerekeket." - vallja Böske, aki valóban a tettek embere.
"Szerencsés vagyok, hogy a próbateremben zenével, tánccal, a szépség művészi eszközeivel tudom ezt az eredményt elérni.Tudomásul veszem a bajt, elolvasom, meghallgatom a híreket, de nem szeretek rajta sokat nyűglődni, mert az nem segít. Én hívő ember vagyok. Tudom, hogy a Jóisten úgysem fogja azokat cserbenhagyni, akiket nem szabad."
S miközben beszélgetésünk a végéhez ér, a próbára érkező gyerekek már apró, kopogós cipőiket húzzák, és pörgős szoknyáikat próbálgatják.
Böske egy utolsó gondolattal így búcsúzik: "Amikor a Planetáris Tudat Díj átadásán Yehudi Menuhin bejött az öltözőnkbe, csak ennyit mondott:"A világ minden táján így kellene énekelni, és táncolni tanítani a gyermekeket."
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!