Összhangban a Mindenséggel...
A világ ok-okozati törvények, életünket keresztül-kasul átható jelek, útbaigazító jelzések szövevénye. Ezért a legnehezebb, legfájóbb, legkellemetlenebb pillanatért is köszönetet kellene mondanunk a Teremtőnknek, mert itt lehetünk, e szépséges, öreg planétán, s figyelhetünk a jelekre. Azok üzenetét megértve pedig az utolsó pillanatig változtathatunk, fejlődhetünk, közelíthetünk a Mindenség felé…
Az egészséges, boldogító, teljességgel megélt, hosszú élet titka azonban nem pirulákban, még csak nem is megerőltető testedzésben, sőt nem is kizárólag az egészségesnek vélt, bio, organikus, paleolit, vegetáriánus, a ma oly divatos, molekuláris, vagy éppen a “minden-mentes” táplálkozásban rejlik. Ha ez így volna sohasem betegedne meg az az ember, aki e szerint az elvek szerint éli mindennapjait. Mert aki e szerint él, az csupán anyagi-fizikai-testi megnyilvánulásként tekint önmagára, s tévúton jár…
Fizikai porhüvelybe sűrűsödött testünk, ugyanis szellemi-lelki szubsztancia.
Fénylények vagyunk,
anyagba zárt képmása
a Teremtő elvnek.
Ezért ránk is - az Élet rendszerbiológiája okán -, pont olyan törvények vonatkoznak emberi testünkbe zárva, mint “odafönt”, a bennünket is körbeölelő, a minket is magába fogadó Kozmoszban. S ki mennél jobban felismeri e Törvényeket - azokat gondolatban, szóban és cselekedetben végrehajtva, bele simul a teremtett világba -, annál inkább “fényesíti” önmagát, lényének fényes kisugárzását... "Világít" a sötétségben…
A szerves világ összefüggéseinek,
azaz a Teremtés törvényszerűségeinek feltárásához,
ok-okozati összefüggéseinek a megértésének,
azok elmélyítéséhez,
vagyis az ember harmóniájához,
azonban szükséges a “magányos “ befeléfordulás,
az egyéni elmélyülésre szánt,
elcsöndesült idő
és a szellemi fejlődéshez szükséges
belső hajtóterő.
E szellemi tudatosodás csöndes ajándéka,
a "fényesedés".
Az ember aurájának, azaz energia burkának a ragyogása, szemeinek a csillogása, lényének fényes kisugárzása az, amely időtlenül vonzóvá, kortalanul harmonikussá tesz egy embert, s teljessé az életet. Ehhez a kívül is, belül is fényes úthoz, azonban nem(csak) kívülről ható, divatos tanfolyamok, “mindent-tudó” spirituális mesterek, bajból, betegségből kigyógyító, külső segítők kellenek, hanem belső elszántság, személyes bátorság, s az a tiszta tükör, amelybe belenézve megláthatjuk önmagunkba zárt árnyoldalunkat. Mert a legmagasabb szintű külső segítség, belső elszántság, önszembesítő bátorság, önállóság és célirányos kitartás, fejlődni akarás nélkül is csak ideig óráig használ, miközben a lényeg: azaz a problémáink kiváltó oka változatlan, elintézetlen marad…
Éppen ezért a gyógyulás is csak ideig óráig hat, még akkor is, ha úgy véljük egy spirituális gyógyítónál járunk, ki nyilván elvégzi a dolgát “rajtunk”. Ám a belső énünk megnyitása, hibáinkkal való önszembesítés, s téves beidegződéseinken való változtatás nélkül, csak a test gyógyul meg, az is csak ideig-óráig, lényünk legbelsőbb valósága azonban továbbra is beteg marad.
Mert az Istenhez vezető úton
senki sem járhat helyettünk,
azon nekünk kell haladni!
Emberéletünk egyetlen, valódi célja ugyanis, hogy a földi világ keretei között a Mindenség Rendjéhez való igazodás felelősségteljes útjára ráleljünk, majd erről a szűk, ám nagyon határozott ösvényről soha le ne térjünk! Azonban tudnunk kell, hogy...
a teremtett világ elvei
nem fognak „lehajolni” hozzánk,
nekünk emberiségnek kell felegyenesedni
a teremtő elvekhez,
igazodni a Kozmosz törvényszerűségeihez, a
Mindenség Rendjéhez,
igazulni Istenhez!
Összhangban a Mindenséggel.
Erről szól a Teljesség, egészség rovat minden írása.
(Részlet, a szerző Teremtő Nőiség című könyvének bevezetőjéből)
(A „ TELJESSÉG, EGÉSZSÉG ” rovat holisztikus szemléletben közelít a gyógyuláshoz és harmóniához: test–lélek–szellem egysége, belső munka, önismeret és a mikrokozmosz–makrokozmosz kozmikus rendje mentén.
A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)
