Szakrális történelem
avagy a magyar küldetés…
Hogy mi a szakrális történelem? - tehetjük fel a kérdést, ám előbb arra kell helyes választ adni, hogy:mi a magyar? E rövid kérdés megválaszolásához azonban elő kell venni
- a racionális gondolkodás információhalmaza mögötti szerves, szellemi összefüggésekre épülő, analógiás gondolkodást,
- az évszámokból, nevekből, történelmi eseményekből álló horizontális, történelmi tudásunk mögötti, égig emelkedő, lélektől-lélekig, a Szent Lélekig ható, vertikális történelmet,
- s a lelket nyugtató és közösséget megtartó vallási tradíció mögötti kozmikus Isten-tudatot! Mert csak ebben az esetben érthetjük meg a magyar küldetést!
Mert mi a magyar?
Nem „csak”
- egy elszigetelt, „csodabogárnak” tűnő - büszke, ám érzelmeiben olykor olykor szemérmesen tartózkodó, a bennünket ért vádakkal éppen ellentétesen, rendkívül befogadó, a vendégnek a szívét-lelkét odaadó - népcsoport Európa népei között,
- s nem is csak egy páratlan tradícióval, heroikus történelmi múlttal, egyedülálló nemzeti kultúrával, égig érő néphagyománnyal, organikus jelképi formavilággal, beszédes díszítőművészettel, kivételesen gazdag dallamvilággal és táncnyelvvel, sajátos ízvilággal rendelkező, a világot különlegesen nagy tehetségekkel, és korszakalkotó találmányokkal szolgáló, mára „magvába sűrűsödött”, apró nemzet neve,
- de nem csak egy valaha befolyásos, nagy ország mára kicsinyített mása,
- s nem is csak egy - ősi gyökerű, számunkra felemelően szép, a világ mély, szellemi értelmezéséhez sajátos nyelvi logikájával bennünket hozzásegítő, ám az idegeneknek megtanulhatatlanul nehéz - „titkos” nyelv őre,
hanem
egy eszme hirdetője...
Mert a magyar létezés,
egy szellemi idea,
az önmagát újra és újra feltámasztani képes
Éltető elv.
Olyan földöntúli, teremtő erő hordozója,
amely súlyos történelmi nehézségek után is
megtart bennünket, nemzetet...
Magyarnak lenni
pedig az ehhez a rendező elvhez való
rendíthetetlen, eltántoríthatatlan, megfélemlíthetetlen,
bátor ragaszkodást jelenti.
S - aki nem próbálta, nem is tudhatja -, hogy ennek a „nagybetűs” Életet mindig újrateremtő, szerves törvénynek a követése, szabaddá teszi az embert...
Mert a szabadság népe vagyunk... - mondják ránk az idegenek is, s bizony mi, korszakalkotó eszmék, nagyívű tettek, nemes ügyek, s heroikus emberi nagyságok nemzete vagyunk:
- az Isteni igazság ostorának, Atilla nagykirálynak az örökösei,
- meg Thököly és a nagyságos fejedelem, Rákóczi népe,
- és akiért - igazából - a harang szól: Hunyadi Jánosé és fiaié: a mártír Lászlóé, s az igazságos Mátyásé,
- meg a hon újra alapítójáé: IV. Béláé,
- s az első európai Alkotmányé: II Andrásé, és az Aranybulláé,
- és a tordai eszméé: a békés egymás mellett élés első vallásbékéjéé,
- No meg, az amazon szívű nagyasszonyoké: a bátor Zrínyi Ilonáé, a hős egri nőké, meg az elszánt Kanizsai Dorottyáé, s a megannyi, a Menyországban megőrzött nevű magyar leányé, s asszonyé...
- és a tiszta, boldogasszonyi minőséget hordozó, táltos királylányoké: Szent Margité, Erzsébeté, Kingáé és Hedvigé.
- valamint a keresztény világnak a legtöbb szentet adó, Turul-dinasztiájé.
- A karddal és pennával harcolóké: Petőfié és Zrínyi Miklósé,
- a nemzet históriásaié és bölcs mesemondóié: Madács, Jókai, Benedek Elek szellemi örököseié,
- s az eszme dallamát húrokon pendítőké: Tinódi-Lantos Sebestyéné, Erkel, Lehár, Liszt, s Kodály dallamain érlelődőké,
- és a misztikus tollú verselőké, Arany Jánosé, Wass Alberté és Reményik Sándoré...
Más és más korok, más és más szabadságharcosaié, a valódi szabad gondolkodóké. Az emberi létezés számára kulcsfontosságú létfilozófia hirdetőié... Nos, Ő róluk, s Istentől rendelt, magyar küldetésükről, a mi küldetésünkről szól a szakrális történelem...
(Magyarország beavató csillagzatával, és a kozmikus léptékű történelemmel, bő 20 éve foglalkozó, mundán asztrológusként, Planétás-íróként hamarosan napvilágot lát könyv formájában is egy összegző munka, Kozmikus Történelem címmel... Addig is olvassák értő figyelemmel a Szakrális Történelem rovat cikkeit!)