Magyar Planétás

Az Élő, Igaz Ige...

Él, Ige, Logosz...

Az Egy Igaz Élő Isten jelenlétére utaló

három elgondolkodtató,

a sokrétegű magyar nyelv okán,

logikai rendbe szőhető

„varázs-szó”...

Amelyet a magyar nyelvtan hogy-hogynem,

az emberi teremtés, cselekvés

nyelvtani kifejéseként használ.

Az Ige vallási értelemben Isten teremtő szava, okozója, szándéka. Tehát teremtő erő, amely magát az általunk ismert és kevésbé ismert világot teremtette. A Szentírás szerint az Ige az, amely legelőször volt, mert: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige... Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett...” Mert az Ige az Isten szava és tanítása, üzenete az emberekhez. Az Ő megnyilatkozása, s ugyanakkor Jézusban való megtestesülése.

A régi magyar hitvilágban a természetfeletti erővel rendelkező, az Élet teremtő erejű javasasszonyai igét olvastak rá a gyógyulóra, s „bűbájos” kötéssel, „varázslatos” oldással hárították a bajt...

A szövés asszonyi műveletében pedig az „igét” vetettek fel a szövőszékre, mert az ómagyar nyelvben az „üge”, magát a fonalat jelenti, amellyel - amint azt az ősmagyar „iöge” mondja - kötést, oldást végez az ember.

Vagyis

aki teremtő szándékkal szövi az igét,

fonja, oldja, s köti

a teremtő erejű „szavakat”,

az Életet, az éltet...

 Bármely más nyelv

vajon képes-e

erre az összhangra?  

Képes-e a teremtő nyelv egymásba fonódó szövetére, a szavak efféle összhangzatára? Vagy csak a magyar igét ragozó nyelve?Amely egy és ugyanabba az eredőbe, az egyetlen origóba vezet, a teremtő gondolaton, a kimondott szón, az igén át... Magához az Igéhez, azaz az Él-ő Istenhez, a kereszténység Jézusához, a logoszhoz...

Nem más ez, mint Varázserejű logika...

Bő két évtizeddel ezelőtt,

amikor a magyar nyelv spirituális rejtelmeibe mélyültem,

nemcsak ráleltem a magyar nyelv mélységeire,

szerves összhangzatára, mélyen ható, az ősforrásig hatoló,

Éltető, életigenlő mondanivalójára,

hanem rájöttem, hogy maga az ősi, mundán asztrológia,

azaz a világot jelekbe, jelképekbe, analógiákba,

szimbólumokba rejtett asztro-logika sem érthető meg

a magyar nyelv többsíkú, egymásból kibomló

logikai összefüggései nélkül!

Azóta is, a varázslatos igékből kibomló szófordulatok mágikus hatása lesz úrrá rajtam, ha „tollat” ragadok. A szavak a szófordulatok, egymásba fonódása, azaz

a magyar nyelv művelése,

valójában önmagam meditatív, gyógyító művelése:

igéződés, igázódás, igazodás, igazulás...

Az alábbiakban kedves és értékesnek ítélt, logikus tételmondatok olvashatóak, a Magyar Planétás tollából.... Bízom benne, hogy az Össz-hang, amely kiolvasható belőlük, fölemelik az Olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból, a kozmikus idő mennyei határtalanságába...

...az Igaz Élet, Élő Igéjéhez...

© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – Csízió kézirat, megjelenés alatt. Minden jog fenntartva.