Életünk és a Hold...
A Hold az Élet kettősségét, az egymást tápláló és feltételező, földi kétarcúságát, a Létezés dualitását adó: férfias és nőies, értelmi és érzelmi, tudatos és tudat alatti, látható és láthatatlan elvei közül, az utóbbi, nőies életelv képviselője.
Az ősi, archaikus, antik kultúrákban
a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater,
a Teremtés termékenységet jelképező,
ősi termő-, s teremtő anya szimbóluma.
A magyar őshagyomány,
növelő, bővítő, s bódogító Boldogasszonya.
A régiek hitében ezért "Ég Isten" egyik szeme, a nappali fővilágosító Nap, másik szeme, az éjszakai fővilágosító Hold voltak. Nem véletlen, hogy e kozmikus mintára készült a közönséges tükörből - amely maga is ezüstvegyülettel készül, s amely a színek szimbolikájában a Hold színeként szerepel -, a tükörbe néző személy (a látható-napikus) énjének a (holdikus) mása, mint Isten képmása tekint vissza...
A Hold, vagy ahogyan a magyar nyelvben hívjuk, Holdanya, az önmagába visszatérő ciklikussága miatt, az emberi testbe született lélek földi életének ritmikusságát szimbolizálva: a születés, a növekedés, a kiteljesedés, az elfogyás, az elhalás, majd újjászületés holdciklusai okán, a lélek, Szentlélek, a halál és a vele együttműködő újjászületés, azaz a lélek halhatatlanságának vált mitikus planétahírnökévé.
Égi változékonysága,
hol sarlót, hol bárdot, hol aranyló tükröt formázó,
máskor mágikus sötétbe vesző alakja,
égi-földi analógiák egész sorát vetíti elénk.
A Nap fényét visszatükröző Hold, az ember (férfias) akaratát visszatükröző (nőies) lélek-tükör szimbólumától kezdve, a Bika zodiákus jegy „Bikaszarván” át (ahol a Hold asztrológiai értelemben, úgynevezett uralmi állapotban áll), s a Rák havában álló (Hold)Sarlós Boldogasszony ünnepének naptári elhelyezésén át, egészen a Holdsarlón álló Mária kultuszig, s az aranyló Nap fényébe öltözött ősi, magyar Babba-Máriájáig, valamint a vele egylényegű Jelenések könyvének Napba öltözött Asszonyáig bezárólag, az odaadó érzelmek, a lelki-tükörtartás, a mágikus női ösztönvilág, a lelkiismereti „tükörtartás” szimbóluma, s életünk erkölcsi, érzelmi „irányítója”...
De a „víz” elemhez tartozó érzelmeink, lelkiségünk, hangulati működésünk, tudatalatti inspirációnk, s intuícióink „láthatatlan irányításán” túl, lelkünk „otthonában”, a testi „vizeinknek”, azaz a vízháztartásunknak és a nyírok keringésünknek is az irányítója. S hogy még tovább lépjünk az analógiák körkörös, egyre bővülő síkján, tágabb otthonunknak, azaz Földanya vizeinek, az óceánoknak, a tengereknek, s a tavak vízállásának is örök mozgatója az éjjeli Fővilágosítónk, a Hold...
A fölénk boruló égi nappályát, a Zodiákus kört 13-szor bejáró, 4x7-es, változékony fázissal leírható Hold, valamint a 12-es naptári fázissal leírható Nappal való égi találkozópontjainak a megfigyeléséből keletkeztek az emberiség egykori naptárai, így a mai időszámításunk is, valamint az Anyatermészet, s a növényvilág jelenségeit, és törvényszerűségeit jelző Holdkalendáriumok is.
Mára, a hosszú évezredek alatt egyre csak bővülő, a világra rátelepedett, aktív minőségű, ,,férfias" jellegű, értelmi-tudatosság, fokozatosan háttérbe szorította ezt a ,,nőies" érzelmi alapú világlátást. Holott erre az ősi tudásra, erre a lelkiismereti tükörtartásra, erre a "férfias", háborgó világot lecsendesíteni, s kiegyenlíteni képes, inspiráló, női tudásra szomjúhozik tudat alatt a világ. Erről szól a Hold-világ...
