A régmúlt és a közelmúlt publikációi...
Emberéletünk valódi célja, hogy a földi világ keretei között a Mindenség Rendjéhez való igazodás útjára ráleljünk, majd erről a szűk, ám nagyon határozott ösvényről soha le ne térjünk!
Emlékszem a pillanatra, 21 éves voltam, amikor erre a szellemi útra léptem... S azóta sem tértem le róla. Azonban az út, amelyen az egyre tudatosodó lélekként jártam egyre csak szűkült, ám ezzel párhuzamosan egyre jobban fényesedett.
Az útra lépni szándék kérdése. Bárki számára elérhető a kozmikus törvény, „csak” őszintén szólva, őszintén írva, őszintén élve, őszintén cselekedve kell élni vele. Ezen a szűk ám nagyon határozott ösvényen - ahol magam is járok -, a Teremtő Rendjéhez való rendíthetetlen igazodás segíti az embert.
Világ életemben ehhez a Rendhez tartoztam, szabadon élve, szabadon gondolkodva, szabadon járva, csakis Isten gondviselő kezét fogva. A Pantokrátor Fényes arcát látva... Volt ki értette és segítette, volt ki nem, ezért akadályozta...
Az elmúlt bő két és fél évtized minden egyes kimondott és leírt szava, erről a világot éltető Rendező elvről, Istenről beszél. Az alábbiakban munkásságom különféle magazinokban, szaklapokban megjelent írásai sorakoznak. Az ösvényen való haladás egy azonos tőről fakadó, mégis különféle témájú lépései... Olyan korábban, s a közelmúltban megjelent cikkek, tanulmányok, és publikációk, amelyek a Képmás magazinban, a Javaslapban, az Aranytarsoly magazinban, s a legutóbbiak az Origó portálon láttak napvilágot.
Ma is minden soruk igaz...
(Az ANNO MUNDI rovat Wieber Orsolya korábban megjelent cikkeinek, tanulmányainak és publicisztikai írásainak gyűjteménye, a szerző több mint két és fél évtizedes munkásságából.
A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)
