A Planétás kertje

„Kerti” munka az önismeret talaján...

A globális együttélés szabályrendszerét rendre felrúgó, modern ember sokat tanulhatna az emberiség ókori nagy kultúráitól, s azt példaként maga elé állító, „all’antica”, vagy ahogyan később nevezték -, a reneszánsz emberétől. Aki, mint isten-arcú, képmás teremtmény a forma és a szellem, azaz az ember és a természet, azaz a keresztény kozmológia égi, s földi törvényei alapján igyekezett egységes harmóniába rendezni az életét.

Az emberiség ősidők óta - kimondva vagy kimondatlanul, olykor egoista rátartiságában, még önmaga előtt is titokban tartva - „visszavágyódva”, elvágyódva keresi, kutatja a teremtés paradicsomi ősállapotát, a teremtett világ tökéletességét, az ehhez a tökéletességhez vezető szellemi-, önismereti utat, az ebből fakadó külső-belső harmóniát, azaz a földi boldogságát. 

S hogy a különféle útvesztőkben elbukva miért nem találja?

 

Mert a magunk mögött hagyott,

hosszú-hosszú évszázadok alatt

megtanították az embert félni

a kozmosz természeti törvényeitől,

a létezés természet adta elveitől,

amelyek az eligazodást szolgálják.

 

Mert a történelem egy jól nyomon követhető „pillanatában” a tudásalapú spirituális gondolkodást ördöginek bélyegezték, a teremtett világ ok-okozati összefüggéseit sarlatánságnak nyilvánították, s az egykori szent tudást, a keresztény gnózist megbélyegezték, majd kiirtották. Hiszen, ha nincsenek természetadta szabályok, úgy alkalmazkodni sem kell hozzájuk, s ha nincsenek isteni törvények, akkor nemcsak az életet, s az embert helyes keretek között tartó isteni Rend sincsen, de annak megalkotója, maga Isten sem létezik. S ha nincs Isten, akkor mivel a Teremtés törvényei nem részei az emberi életnek, így - következmények nélkül - természetesen a szabadság nevében - bármit megtehet a teremtett világgal: az Anyatermészettel és saját emberi természetével egyaránt.

Itt tart ma a világi fősodor, amely miután tönkretette az Anyatermészetet, most saját emberi természetén kísérletezik... Mert nem érti már a saját belső, természeti törvényei és a teremtett világ természeti törvényei közötti összefüggést...

 

Ezért nem érti a lelki és fizikai betegségeinek,

a megbillent egészségének,

az őt is körülvevő világi-,

társadalmi történéseknek,

Földanya sérüléseinek,

az Anyatermészet beteges jelenségeinek,

s a kozmosz törvényeinek

Egy, azonos tőről fakadó,

szerves okát.

 

Így végül, ha az ember belső törvényeit nem kell a magasabb rendű, isteni, kozmikus törvényekhez igazítania, akkor jön el a minden erkölcsi gátat, szellemi féket fölülíró, oly sokat hangoztatott szabadság, amelyben már a saját jövőjét garantáló, Életet éltető, vagy azt megfojtó, Életet elvevő elveket sem képes megkülönböztetni egymástól...

Hogy miért jutott el idáig az emberiség? Mert mindig a könnyebbik utat választotta... Mert mint istenarcú, tehát szabad akarattal felruházott, teremtő erővel megáldott, teremteni képes teremtmény, mindig megúszni akarta az életet. Csak hogy ne kelljen a fejlődésre, jobbításra váró tudatának, lelkének belenéznie a teremtett világ Egy, közös tőről fakadó, logikus, ok-okozati törvényszerűségeitől oly tisztán ragyogó, lelkiismereti és szellemi tükörbe. Mert abban meglátná öncélú, akarati énjét, saját tudatlanságát, belső félelmeit, magát a tévútra vezető egot, amellyel szembesülnie oly fájó volna...

Ezért inkább az Isteni Igazság fényes tükrét, a teremtett világ egységes, minden élő organizmusra vonatkozó szabályrendszerét, azaz a kozmosz Életet irányító törvényszerűségeit hosszú évszázadok alatt dirib-darabokra törte, s csak a számára hasznos, másokat befolyásolni tudó, ezzel saját hatalmát garantáló részleteket tartotta meg belőle... Mára pedig e dirib-darab részletekből már nem képes összerakni az Életet garantáló, szerves törvényeket, az életet oltalmazó Világnézetet, az Életet átörökíteni képes társadalmi struktúrát...

Pedig „csak” vissza kellene nyúlnia, - még ha fel is borul néhány katedra és oltár - a „sötét középkornak” degradált "all antica" emberéhez, s az egykori reneszánsz ember szerteágazó, ám az ókor bölcseletéből, a szent gnózisból táplálkozó szellemi tanításaihoz... Azokhoz az elvekhez, amelyek a Kozmoszból – magyarul a Rend-ből - származnak.

 

A Magyar Planétás szellemi elődei,

a reneszánsz kor humanista embere,

spirituális szimbólumokkal formálta,

s a mindent átható, Istenihez igazította a környezetét,

az életteret, a szakrális kertjét...

 

Így vált a reneszánsz kert, az öröklét üzenetét hordozó díszkert, a munka, a tanulás, a meditálás, a közösségi lét, a játék, az élvezetek, s a pihenés színterévé, azaz a kert alkotójának a tükörképévé: az önismeret kertjévé, amelyben e kert megművelője,  maga az ember, ki valójában önmaga „művelője”...

 Aki „belép” a Magyar Planétás „kertkapuján” olyan olvasnivalókat, tanulmányokat, publikációkat talál e „titkos kertben”, amelyek igyekeznek a darabjaira tört Szent Tudás, a Gnózis alkotórészeit „összeragasztani”, s általa az emberi szellemet az ősi forráshoz közelíteni.

 

Köszönöm a drága, Jóistennek,

hogy nap, mint nap

engedi művelni

e termékeny kertet!

 

 

(A Magyar Planétás „ PLANÉTÁS KERTJE "  rovata a teremtés rendjét, az Anyatermészet sérüléseit, az ember teremtői felelősségét és a mikro–makrokozmosz összefüggéseit tárja fel a szinkretista asztrológiai világolvasati rendszerében, az asztrális hermeneutikai módszertani nézőpontjából.)

(Spirituális bölcselettel, s a teremtett világ emberre, s világra ható kozmikus törvényszerűségeivel közel 30 éve foglalkozó "Planétás-íróként" hamarosan napvilágot lát könyv formájában is egy összegző munka: "Teremtő természetünk - avagy ami az Édenből megmaradt" címmel... Addig is olvassák értő figyelemmel, a Planétás kertje rovat cikkeit!)
© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – Csízió kézirat, megjelenés alatt. Minden jog fenntartva.

 

(A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)

 

 

Reneszánsz kert, avagy a Magyar Planétás kertje

2010.
A globális együttélés szabályrendszerét rendre fölrugó modern ember sokat tanulhatna az all'antica vagy -, ahogyan évszázadokkal később nevezték -, a reneszánsz emberétől. Aki, mint Istenarcú …
Múltidéző séta a „régi” Magyar Planétás (honlap) "kertjében"...
Részletek »

Sorsszerű véget vetni a múltnak!- avagy Magyarország az alapvető változások kezdetén...

2010. Május - A Magyar Köztársaság Szolár Horoszkópjának aktuális elemezése 2010. Május havában
Az Égi jelek, s Hazánk beavató horoszkópja szerint, a május 14-i Újholdat "körbeölelő napok jelentős eseményekből fakadó, gyökeres megújulást hozhatnak, ahol a Nép által megválasztott és hatalomra emelt új …
Megjelent: a Javaslapban és az Aranytarsoly magazinban
Részletek »

A kiútkeresés kínjai, avagy Magyarország feltámadása...A könyörtelenül végrehajtó az Égi Törvény...

2010.05.01. Az Uránusz-Plútó kvadrát és Magyarország feltámadása...
A Plútó, a szélsőségesen radikális átalakításokat kikényszerítő bolygó, és az Uránusz a megtisztító, forradalmi erő, mely szélvész gyorsasággal hoz újat az …
Megjelent: az Aranytarsoly magazinban és a Javaslapban
Részletek »

Virágóra

2005.
A Nap járása nem is olyan rég, még meghatározó jelentőségű volt a természettel egy ütemre lélegző emberi közösség számára. Egykori szerves kultúránk ehhez az ingázó mozgáshoz alakította a közösség fő ünnepeit, s az ember személyes életében is …
Megjelent: Képmás családmagazin
Részletek »

Tojáshéjra írott ősi üzenet- avagy a Mindenség "térképe"...

2005.
Mítosz, vallás, néplélek és egyéni kifejeződési vágy. Mindez együttesen rajzolódik a tojáshéjra írott ősi üzenetben, a képírás legrégibb jeleivel. A tojásíró elmondja minden örömét, bánatát, őseinktől örökül …
Megjelent: - a Képmás családmagazinban
Részletek »

Magyar mennyegző- a Menny királynőjéből, a boldogság és bőség asszonyává válás magyar rítusa...

Megjelent a Képmás családmagazinban (2005.)
A magyar lakodalom a leány mennyasszonnyá, majd újasszonnyá, azaz a Menny Királynőjéből, reménybeli boldogasszonnyá avatásának, átváltozásának szimbóluma. Az esküvői szertartás a természet által megszentelt időben és formában, az íratlan …
Megjelent: a Képmás családmagazinban
Részletek »

Égi-földi purgálás- avagy a Húsvétot megelőző böjti hetek időszaka...

Megjelent a Képmás családmagazinban (2005.)
Eljött hát az idő. Az önmagunkba nézés, a belső tisztulás, Nagyböjt ideje. Készül már a rügy, s a földben búvó tetszhalott mag is föladja eredeti létállapotát, hogy csírájából lassan, de megmásíthatatlanul életet fakasszon...
Megjelent: a Képmás családmagazinban
Részletek »

Subát a subához

2004.
Az ősi kultúrák, mindig üzennek. Jeleznek a mai kor emberének arról a tudásról, melyet funkcionális mindennapjaink elfeledtettek velünk. Régi ruhadarabjaink az ember és a természet egymást nem kioltó, hanem egymást feltételező összhangjáról …
Megjelent 2004-ben, a Képmás családmagazinban ( Bővített változat )
Részletek »

Tükröm, tükröm...

2004.
"Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken." -meséljük Hófehérke történetét, ahol az "igazmondó tükör" szerint a gonosz mostoha, sosem lehet szebb a belső- lelki szépséggel fölruházott nőalaknál, …
Megjelent: a Képmás családmagazinban
Részletek »

"Dunapartján nevelkedik tulipán."A magyar virágoskert című sorozat3. rész

2004.
"Dunapartján nevekedik tulipán,
Tíged óhajt az én szívem, tíged vár.
Fele, fehér, fele piros felemás,
Ha vétettem kis angyalom megbocsáss."
Megjelent: a Képmás családmagazinban ( Bővített változat )
Részletek »
Isten hozta Wieber Orsolya,
A Magyar Planétás
honlapján
A tudás a régi,
A forrás az égi...