"Nem anyától lettem, rózsafán termettem."A magyar virágoskert című sorozat2. rész
János vitéz búsan annak partjára mén,
S rózsát, mely sírján termett kedvesének,
Levette kebléről, s eképp …
Boldog asszony...
Nekünk magyaroknak Boldogasszonyhoz fűződő vonzódásunk - az archaikus hagyományon, az ősi, vallási beágyazódáson, a Szent Istváni, Ég és Föld között köttetett szakrális szövetségen, a középkor spiritualitással áthatott jogrendjén, az 1000 éves Alkotmányunkban “hivatalosan” is élő, s az égi-földi "kézfogó" újbóli megújítására áhító kötelékén túl - sokszor nem is tudatos életérzés.
A nemzet oltalmazójával, a haza királynőjével való összeköttetésünk sokkal inkább a mélylélektanban működő, a kétarcúra teremtett, poláris világ passzív, “nőies” erőterét működtető, annak láthatatlan gyökereiből, a teremtés női őselvéből táplálkozó, békét teremtő, női minőség, tudat alatti kötelékéről szól.
Rendíthetetlen belső kapcsolat
a Teremtő Istenanyával.
Ez az őselv pedig
bódít, révít, bódogít,
azaz boldogít…
S aki boldogít, az valódi bőséget, boldogaságot, szellemi és lelki gazdagságot ad. Vagyis kapcsolatot teremt az emberi testet befogadó - annak otthont, házat, hazát adó -, női minőségű földi birodalom, az Anyaföld, és az emberi testbe születő, lelket befogadó - annak otthont, házat, hazát adó -, szintén női minőségű, mennyei birodalom, a Mennyország között...
Spirituális kapcsolat
a földi létezés időhöz kötöttsége
és az Öröklét,
a mennyei világ
örök időtlensége között…
Ez az a magyar lélekben, s a közös néplélek mélyén lakozó, tántoríthatatlan, a gondolatainkat befolyásoló, igazságérzetünket tápláló, erkölcsi igazodási pontjainkat meghatározó, közösségi cselekedeteinket állandóan tiszta lelkiismereti irányba terelő, magyar érzés.
Nem véletlen, hogy a magyar hagyományban minden leány, menyecske, asszony a mennyek úrnőjének, az Égi Boldogasszonynak a földi mása. E boldogasszonyi minőség mindennapi megélése minden földi, boldog asszony feladata ma is. Ez maga a magyar női lélek egyedisége és sajátossága. Ennek megértése és mindennapi megélése maga a női teremtő erő. Mely az empátiából, együttérzésből, elfogadásból és bölcsességből fakadó tudás, és egyben a rejtett, tudatalatti megérzések világában otthonosan mozgó női érzelemvilág összessége.
A mindent megszelidíteni képes,
a férfiakat inspiráló erő...
A férfias evilágot
a lelkiismeret irányába terelő,
szelíd erő,
a Női “varázserő”...
A jelenkor kibillent, ”tüzes”, forrongó, harcias, aktív energiától tomboló világunk - amint ezt a nagy Anyatermészet a heves időjárási jelenségeivel megannyiszor bizonyítja is -, szó szerint szomjúhozza a lecsendesítő, megnyugvást keltő, bölcsességet adó, “vizes”, nőies, passzív erőteret.
A magyar történelem nagyasszonyai,
ezt a Boldogasszonyi hagyományt,
ezt az életérzést,
ezt a tudást,
ezt a bölcsességet
érlelték, értették és működtették
a történelem más és más korszakaiban.
A Mennyei Boldogasszony teremtő erejű leányai voltak mindannyian, kiknek a Gondviselő Isten jelentőségteljes feladatot szánt, és nekünk - a jelenkor arra méltó utódainak - szán manapság is! Ebben ad támogató útmutatást, egészen új, szinkretista látószögből vizsgált útbaigazítást: az élet asztrális, szakrális, mitikus és naptári síkján összehangolt eligazodást, a "Varázserejű" Boldogasszony című rovat minden egyes publikációja!
(A „VARÁZSEREJŰ ” rovat a magyar Boldogasszony-hagyomány, a Mária-ünnepek, az évköri szakrális rend szimbolikájának értelmező tere - a szerző, Wieber Orsolya "Asztrális hermeneutikának" nevezett világértelemző rendjében feltárva, s a "Hermetikus asztrológiai " egyéni módszertanával alátámasztva.)
(A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)