Magyar Planétás

Ezért különösen átlátszó az a támadássorozat, amely az elmúlt hetekben a médiában és a média által felhergelt közösségi térben kibontakozott.  Micsoda farizeusság: azok az agresszivitást tápláló, anarchiát szító, a nemzetet szétszakításra buzdító progresszív médiumok - és megvadult követőik - kérik rajtam számon a „tudományosságot” és a „hit tisztaságát”, amelyek saját hasábjaikon ócska bulvár-asztrológiai rovataikkal és szelleminek hazudott ezoterikus kiadványaikkal butítják az olvasót.

Jól ismert képmutatása ez az „írástudóknak” a történelemből. Mégis mi jogon kérnek számon rajtam bármit azok, akik maguk termelik az ezoterikus ócskapiacot? Önök önleleplezők: a személyemből, hitvallásomból és munkásságomból gúnyt űző támadássorozat, és az ezért kapott kitüntetésemet ért kritika átlátszó farizeusság.

Munkásságom, amely a csillagászat, az asztrális, szakrális és naptári időszámítás, a néprajzi szimbólumok, a történelem, a patrisztika, a hermetikus és antik filozófia, valamint a keresztény kozmológia, s — igen — Magyarország beavató csillagzatának szinkronba hozott olvasata, egységében értelmezett világolvasata, nevén nevezve: az asztrális hermeneutika, sok minden, csak egy nem: kávézaccból jósló, primitív bulvár-ezotéria.

Akik ezt támadják, sem azt vitatják, amit írok, hanem, amivé előbb leegyszerűsítették.  A felforgatás jól ismert tankönyvi példája ez.
Rettentően zavarja ugyanis őket, hogy spirituális és történelmi analógiákat felsorakoztató, a magyarság szellemi küldetéséről és történelmi szerepéről értekező tanulmányaim igazságtartalma szembe megy az anyag mindenhatóságába süllyedt világlátásukkal. Éppen ezért igyekeznek munkásságomat „jósló asztrológiának” és „tudománytalan blöffnek” silányítani.

A legnevetségesebb azonban az, amikor a magyar nemzeti közösség szellemi önazonosságát rendre provokáló szereplők éppen a hit nevében támadnak engem.  Mily átlátszó, sosem múló arché! Éppen önök védenék a kereszténységet tőlem?
Ne feledjék: a keresztény hagyomány nem ott kezdődik, ahol az önök tudatlansága. 

A keresztény kultúra, az önök által ma is használt naptár időrendje, a maguk számára csupán munkaszüneti napot jelentő Húsvét mozgó rendje, vagy a puszta ajándékozássá silányított Karácsony és ünnepköre, Jézus születésének évköri ideje, amely önök számára bizonyára az iskolai téli szünet kezdetét jelenti csak, mind a keresztény kozmológiából, a teremtett világ kozmikus rendjéből eredő csillagászati rendszer része, amelyről jómagam közel három évtizede publikálok.

Aki ezt nem érti, az ne az én hitemet és tudásomat kérje számon, hanem művelődjék! Aki pedig jól érti, csak nem fér bele a személyes világnézetébe, az viszont ne kötelezze nyilatkozatra az egyházakat, mert a keresztény felekezetek pontosan tudják mindezt.

S ha már személyesen megszólíttattam a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Rabbitestületének korábbi elnöke által, üzenem: értem ám a vulgáris szóviccet, amelyre blogom címe és tartalma sarkallta, s jól értem a maró gúnyt is — ahogy ön fogalmaz — az „állhatatos munkámért kapott” kitüntetést illetően.

Csakhogy emlékeztetném: amit ön „csízióként” obszcén módon kiforgat, és kizárólag a circumcisio szó, azaz a körülmetélés fogalmának etimológiájára szűkít, az nem ugyanaz, amivel én foglalkozom, amely a cisiojanus hagyománya: az egész esztendő szakrális időrendjét versbe foglaló kalendáriumi hagyomány. A kettő – finoman szólva - nem azonos.
Hunyadi Mátyás udvari csillagász-asztrológusának, Regiomontanusnak a Csízió-kalendáriuma sem — hogy önt szó szerint idézzem — a „szent fityma” témája köré szerveződött, hanem a kozmikus időrend, az évkör és a keresztény kalendárium rendje köré épült.

Így bármennyire is fájó, sem Regiomontanusnak, sem nekem — a parafrazáló blogom címadásakor — nem az ön által elmagyarázott szó mögötti cselekedet adta az ihletet.
Egyszóval: aki a fél évezredes keresztény kozmológiára épülő kalendáriumi hagyományt maró gúnnyal lealacsonyítja, és saját bevallása szerint nem érti, miként kerültek bele e naptári hagyományba évszázadok során a jeles napok: így a magyar Boldogasszony-ünnepek szakrális témái, az nem engem tesz nevetségessé, hanem — önmagát leleplezve — egy olyan európai és magyar hagyományt gyaláz, amelyet a korabeli műveltség, a Szentírás mellett a legszélesebb körben olvasott és ismert könyvek között tartott számon.

Az elmúlt hetek különös hullámokat vető vásári purparléját kirobbantó olimpikon nőtársamnak pedig azt üzenném: én sem kértem számon, miként fogta az evezőlapátot, amiért megkapta „a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként” az állami kitüntetéseit. S mielőtt mások kitüntetésének visszaadására és a sajátjai „jó pénzért” való eladására buzdítana, bölcsebben tette volna, hogy előbb intellektuálisan értelmezi mindazt, amit lekezelően bírál.

S végül nem érdemes túl sok szót pazarolni azokra a feminista harcosokra és nőjogi aktivistákra sem, akik nőiségemet — s vele együtt egyik legfőbb témámat: a szakrális nőiséget és a Boldogasszony-hagyományt — igyekeznek nevetség tárgyává tenni.
Motivációjuk ugyanis a klasszikus projekció tankönyvi esete, személyem „elismert boszorkányként” való emlegetése pedig még abban a szellemtelen térben is rendkívül silány szójáték, amelyben nap mint nap oly buzgón teljesítik különös elhivatottságukat.

Egyszóval: arra kérem a társadalmi együttélés alapvető szabályait rendre felrúgó — vélt erkölcsi és szellemi fölényből összetákolt, képzelt piedesztálról leszóló — véleményvezéreket, hogy máskor, mielőtt ítélkeznének rólam és az írásaimról, előbb tájékozódjanak, és értelmezzék azok asztrál-filozófiai tartalmát, valamint a történelmi múltban tisztán nyomon követhető, intő analógiáit — nehogy a lelkükön száradjon, hogy provokációjuknak „köszönhetően” újra és újra megismétlődik a gyűlölet pusztító mintázata és romboló logikája.

Az általuk felhergelt gyalázkodó tömegnek, műveletlen és bárdolatlan stílusú követőiknek pedig szívesen ajánlok a keresztény kozmológia, a hermetikus- és a magyar hagyomány alapműveiből néhányat, hátha azok szellemi épülésüket és összetett világértelmezésüket szolgálva visszavezetik őket a kiszolgáltatott, irányítható tömeglétből a gondolkodó emberek autonóm világába.

Lássuk be tehát:
a balliberális sajtó és követőinek uszító megbélyegzése, valamint az általuk felhergelt közösségi térből nap, mint nap érkező halálos fenyegetések célja kristálytisztán világos: a személyemen keresztül igyekeznek megfenyegetni és elbizonytalanítani a nemzeti érzelmű közösség tagjait, hogy a társadalom minden rétegében a félelem szellemét és a gyűlölet légkörét teremtsék meg, a szellemi igazmondás helyett.

Ám ki kell ábrándítanom önöket motivációjuk sikerességét illetően: rajtam ugyanis nem fognak a tudatlanságukból, irigységükből, szellemi tunyaságukból, no meg a legalantasabb emberi ösztöneikből foganó gyűlöletük és mindennapos fenyegetéseik. Sőt egyre inkább erősít és ösztönöz.  Ám nemcsak engem, hanem azt a kulturális közösséget is, ahová tartozom.  

Ezért míg az önök közege nap mint nap egyre mélyebbre csúszik az erkölcsi és szellemi lajtorján, addig az a nemzeti közösség, amelyhez tartozom: egyre összetartóbbá, egymásból erőt merítő, egyre erősebb, magabiztosabb — s lelkiismereti tükröt tartó világi küldetését egyre inkább felismerő — közösséggé válik.Ha egyikünk meginog az önök gyűlöletének, és jól kifundált hazugságainak a lelki és fizikai terhe alatt, higgyék el, sokan jönnek, hogy a másik hóna alá nyúlva felsegítsék. 

Mert mi
vállat vállnak vetve támogatjuk egymást:
ezt hívják
szeretetben fogant magyar testvériségnek.

…az ész napról napra képtelenebbé válik arra, hogy tekintetét fölemelje…”

— írja II. János Pál pápa, a magyarok egykori nagy barátja, a Fides et Ratio enciklikájában.

Önök nap mint nap éppen e pápai szavak igazságát bizonyítják: aki képtelen Istenhez és a magyarság jelenkori nagyívű, szellemi és erkölcsi küldetéséhez emelkedni, vagyis — hogy a Csízió blogomból idézzek — „aki fölfelé emelkedni képtelen, az lefelé aljasodik.”

Mélyen hiszem, s — minden egyes jól kigondolt, aljas támadásuk, a társadalmunkat szétszakító, bomlasztó igyekezetük ellenére — vallom is, hogy a Jóisten megment bennünket, magyar nemzetünket és a jelenlegi határainkon túl élő nemzettestvéreinket is az önök minden szent és nemzeti értékünkből gúnyt űző, a jelenkor szellemi küldetésével szembemenő cselekedeteitől.

Önöket azonban súlyos felelősség terheli akkor is, ha nem értik, nem ismerik, vagy önfelmentő módon tagadják a szellemvilág kozmikus törvényeit; mert az Isteni rend előtt az ember végül akkor is számot ad, ha földi útján mindezt megtagadta.

Isten óvja, s ember éltesse a magyar ügyet!

                                                                                            Wieber Orsolya