Bár mindenki
a koronavírus járvánnyal van elfoglalva
– s helyén is van ez így -,
ám nem tehetjük meg,
hogy megfelejtkezzünk a lényegről…
Mert épp ez okozta összes világi bajunkat!
S aki ezt nem látja,
az nem érti a kozmosz és a Földi világ működésének
rendezett összefüggéseit,
azaz a lényeget sem!
A fejünk felett elsötétülő égbolt- Újholdnak köszönhetően - pedig épp arra szólítja lelkiismeretünket, hogy felismerjük a sötétségben a megszülető Fényt! A bezártságunknak a szellemi értelmét!
Angyali látogatás - Gábriel napja, március 24.
Az egykori naptárkészítők végtelen bölcsességének és kozmikus tudásának köszönhetően minden év március 24-én ünnepeljük a Hírhozó ünnepét, Gabriel Arkangyal napját. A kereszténység égi hírhozója, nemcsak Máriának adta hírül Jézus megszületését, de Ő volt az örömhírhozó Keresztelő Szent János és Mária születésénél is. Ez
a merkurikus tulajdonság,
azaz a hírnök-szerep,
az Ég és a Föld lakói közötti hírvivő feladat,
az antik kozmikus-pantheon
Hermész - Mercuriusával áll analógiában.
Azonos szerepkör, azonos attribútumok.
Az utóbbi, caduceus-Hermész-pálcája
ugyanazt a szimbólumot hordozza,
azt a kozmikus üzenetet közvetíti,
mint Gábriel liliomos pálcája.
A Nap-gyermek, a Fény-fiú, Jézus foganatát.
S hogy miért pont most?
Az évkör tavaszi nap-éj egyenlőségét követő napokban?
Mert ekkor "veszi át a hatalmat"
a Fény a Földi világ északi féltekén...
Azaz, az Életet adó áldott Nap, ekkor halad át az Égi Egyenlítőn, a sötét világból, a „sötétség Birodalmából”, a felső égbolt birodalmába, hogy itt, néhány pillanatnyi, egyensúlyi lét után, óráról-órára, napról napra nagyobb Fénybe, reményteli Világosságba borítsa az emberiség földi életét. Évről-évre biztosítva ezzel a körkörös mozgó, soha meg nem álló, folytonosan váltakozó állandóságával, „kiszámíthatóságával” az emberiség jövőjét az Anyaföldön!
Üdvözlégy Mária!
– Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25.
A keresztény kozmológia hagyománya szerint, Mária március 25.-én, áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát, hogy kilenc hónapra rá, az évkör legsötétebb szakában, Istenszülő Anyaként, a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor életet adjon a gyermek Jézusnak. A Fényhozónak… az Igazság Napjának…
A kozmologikus hagyományban
– amint Mária „ünnepi” neve is elárulja -,
Ő az Égbolt termékeny „Tejút-világfája”,
akinek „gyümölcse Jézus”.
S ha Jézus az Igazság Napja,
a Világ Világossága,
akkor bizony Márián „keresztül” vezet el az út
Jézus Igazságához...
Ahogyan azt a régiek tudták és kozmológikus tudásból, spirituális bölcseletből született népmeséink is elmondják a Tejút-Világfán felkapaszkodva jut el a lélek az Öröklét Birodalmába. Vagyis itt, a földi világban Mária lelkületén, önzetlenségén, akaraterején, bátorságán, szent meggyőződésén, bölcsességén és spirituális tudásán keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez! Erre a fennséges női minőségre, erre a csöndes, szelíd erőre van ma is oly nagy szüksége a polárisra teremtett, kétarcú világnak! S
erre a szent bölcsességre van oly nagy szüksége,
Mária is női minőségű nemzetének,
a magyarságnak!
Pió Atya, a XX. század egyik legnagyobb szentje, néhány évtizeddel ezelőtt így fogalmazta meg: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú Őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!