A Nap, a nappal, a tudatos, aktív, "tüzes", meleg, kitárulkozó, férfi elvű életünk jelölője. Vele szemben a poláris világ kiegészítő párjaként a Hold, a tudatalatti megérzések, énünk ösztönös részének, a női elvű, azaz "vizes", befeléforduló világát szimbolizálja. A Napfogyatkozás alkalmával a Lélek jelképezője, a Hold kitakarja előlünk az aktív, de mégis látszatvilágot jelképező Napot. Teszi ezt azért, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy tudatunkkal a most kifelé ható irányultság ellenére, inkább befelé, a megérzések, rejtett birodalmába, a világ láthatatlan, puszta ésszel fel nem is fogható, csupán finom érzékszerveinkkel megtapasztalható, érzékeny, érzelmes, érzéki világára fordítsa figyelmünket.
Fura "csavar" a sorstól e különös időminőség. Hiszen miközben az évköri viszonyainknak megfelelően, a pillanatnyi kiegyenlítettség után percről-percre nőni kezd a napos órák száma, szemünk előtt mégis elsötétül a világ. A földi idő egy pillanatra megdermed, elnémül, és az örök idő, az "örök jelen" finoman érzékelhető időtlensége hatja át a lelkünket. Igaz, csak akkor, ha tudatunk elcsendesítésével, s lelkünk kitárásával mindezt engedjük...
A poláris világ kiegyenlítettségének pillanatában, a tavaszi Nap-éj egyenlőség kapujában, a napfogyatkozás az ellentéteken alapuló földi létünk jelenkori aránytévesztésére hívja fel a figyelmet! Arra tanít, hogy a harmóniát vesztett, arányt tévesztett, a poláris világ aktív-passzív elveinek egyensúlyi állapotából végképp kibillent világunkban felhívja a figyelmet arra, milyen is volna ha a Teremtő egyszer csak, "elvenné" tőlünk az éltető Fényt. Mert mi, emberek nem tudunk helyesen bánni a fényes, alapvetően fennséges teremtő energiáinkkal. Hiszen ezt a "férfias" elvet, tüzes, aktív energiát már jóideje csak egoista, öncélú, önző módon mások leigázására, mások fölébe kerekedésére, mások kihasználására használja az emberiség. Elveszítette az együttérző jóság, az empátia, a másik helyzetébe való beleélés, "nőies" irányultságú, passzív pólusát. Ezért a napfogyatkozás ennek a kibillent én-tudatnak a figyelemfelektő jelzése. Az ego, a kis én "eltompításának" azon példája, amely a teremtő energiáinkat, férfielvű tettrekészségünket a valós Fény felé, a szerető együttérzés irányába, a bennünk élő képmás arc, a Felettes Én, önmagunk isteni erőkkel felruházott, valós Énje, azaz, igazi Önmaga felé fordítsa.
Ennek megértése és megélése most a Tudat újjászületését garantálja mindazoknak, akik a szabad akaratuk által cselekvő szándékaikat új utak irányába, tiszta szándékok megélésére, együttérző és másokkal együttműködő irányba fordítják. Akik ezt teszik, azoknak csupa gazdag pillanatot biztosít a Gondviselő Isten. Éppen ezért, ez a nap, a Lélek kikelete és a Tudat újjászületése. Mely alkalmas életünk gyökeres megújítására, tiszta énünk mélyreható, spirituális újjászületésére.
Kár, hogy az emberiség elfelejtett jelképekben gondolkodni, hogy nem érti, s nem is érzi e különös pillanat szakrális üzenetét. Hogy most nem a tudatunkkal, az eszünkkel, s a szemünkkel (mindhárom fogalom aktív minőségű analógia) kell magunkba szívni a " látható" történéseket. S nem is balga turistaként az eget bámulva, kilopva az áruházi hegesztőszemüvegek lencséjét - vagy ha az sem jutott már, akkor rissz-rossz, házilag barkácsolt elsötétítőkkel -, kell mindenárom meglesni e csillagászati jelenség mértani pontossággal kiszámítható perceit.
Nem! Most nem ez a helyes út! Most éppen meditációban, imádságban, révülésben kell hagyni tovaszállni a lelkünket, és tudatunkat elrepíteni a láthatatlan birodalmába. Itt a kitüntetett Idő, hogy a látható világtól elzárkózva, befelé fordulva, a kinti sötétségben, "benti" gyertyát gyújtva, a szívűnket és lelkünket, ezáltal spirituális megérzéseinket kell megnyitni a kozmikus történések előtt.
"Elbújik", elcsendesül ilyenkor az állatvilág is, amely a négy létfokozattal rendelkező emberrel szemben nem rendelkezik tudatossággal, azonban, fizikai-, érzelmi- és éter testtel igen. Éppen ezért fejlett érzéseikkel és ösztönvilágukkal tökéletesen, az embernél jóval fejlettebb módon "letapogatják", megérzik az őket körbeölelő világ minden rezdülését. Egy ilyen ihletett pillanatban, amilyet a 2015. március 20-i napfogyatkozás ígér, pont őket kellene követnünk, s eltanulni tőlük a megérzések birodalmának hatalmas erejét és tudását.
Mert az emberiségnek - mely a kibillent, kézzel megfogható és szemmel látható, technokratává sűllyeszett látszat világ irányába tolta el az életét -, oly nagy szüksége volna végre a láthatónak nevezett látszat világ mögötti, igazi valóság meglátására és megtapasztalására! Higgyük el ez a nap alkalmas arra, hogy összegezzük és lezárjuk magunkban minden régi, ócska, korlátozó megszokást, félelmet, haragot és öncélú szándékot, s megszabadulva lelki terheinktől, sorsunkért vállalt felelősséggel életre keltsük tudatunk újjászületését!
( A 2015. Március 20-i Napéjegyenlőség, Újhold és Napfogyatkozás hármas együttállásának spirituális és asztrológiai kifejtése "A Lélek kikelete és a Tudat újjászületése"... címen olvasható!)
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!