Magyar Planétás

Az őszi nap-éj egyenlőség ihletett pillanatában, rálelhetünk milyen is volna ha fény és árnyéka egyensúlyban állna, ha a Létezés hangos színterén zajló erőróbáink azonos mértékű belső töltekezéssel, szellemi inspirálódással, Isten közeli élménnyel találkozna. Ha ebben az egyensúlyi állapotban békében, harmóniában élné az emberiség a mindennapjait, bizonyára nem itt tartanánk. S bizonyára nem itt tartana a mára végtelenül eltorzult, önmagából kifordult, végletes fokozatra kapcsolt világ sem. Mert az őszi nap-éj egyenelőség a Kétarcú, s kétélű polaritás egyensúlyának az egymást feltételező elvek harmóniájának, az egymást éltető, inspiráló erők duális összhangjának az ihletett pillanata.  

2025. őszi nap-éj egyenlőségének, azaz a Mérleg 0. fokának a „nyelvén” – az Égi kép szerint-, azonban nemcsak a fény és árnyék kerül szembe egymással, hanem a tiszta hit és a hamis illúzió is mérlegre kerül. Hatása - mint minden negyedéves quartál képletnek - most mégsem csak negyedévről (a téli napfordulóig tartó időszakról) , még csak nem is négy esztendőről (a négy éves választás hosszáról) szól. Hanem egy negyed évezredre, (egy Plútó ciklusra), sőt egy negyed világkorszakra (500 éves kozmikus ciklusra) dőlhet el nemzetünk hosszú távú sorsa.  

A döntés súlya óriási,

ha rosszban hiszünk, az illúzió zuhanásba ránt;

ha a valóságot választjuk, az az Égig emel...

Ezért

a 2025-ös őszi nap-éj egyenlőségtől számított egynegyed év,

nem egyszerű évköri fordulópont,

hanem nemzetünk sorsának

egyik fontos próbatétele.

Az elmúlt hetek, s napok Hold- és Napfogyatkozásainak hatókörében (Lásd a Globális rendrakás? című sorozatot) a globális „mérleg nyelve” is rezdül: az elmúlt ötszáz év a Nyugat felemelkedésének ideje volt, látásmódja birtokba vette a világot. (Lásd a 2020-as Kozmikus történelem című cikksorozatot!) E körülöttünk ható korszakváltással – csak aki nem akarja, az nem látja – a világ figyelme Kelet felé tolódik el. Mert a történelem nagy ciklusai, csakúgy, mint a kozmosz ritmusa, két pólus között ingadoznak, hiszen semmi sem maradhat örökké egyensúly nélkül...

Ma,

amikor az emberiség

a Platóni világkorszak-számítás szerinti

Vízöntő korszak határán áll,

a nyugati világkép elmúlt ötszáz éves elbillent túlsúlya

elkezd kiegyenlítődni.

Az elmúlt fél évezredben

a Nyugat iparosodása,

gyarmatosítása és modernizációs mintái

uralták a glóbuszt, azonban mára

– az ég nyelvét olvasni nem tudó ember számára is nyilvánvaló -

hogy a világ szellemi gravitációját

új súlypontok formálják.

 A figyelem fókusza Keletre helyeződik át.

(Ennek a kozmikus fordulópontnak volt a "KORSZAKKAPUJA" a 2020-as év, ami miatt elindítottam a Csízió blogot, hogy előre jelezve a világi történéseket, felhívjam a figyelmet az akkor ránk törő „globális álarcra” , a „hamis illúziókRA", a valóság szisztematikus félreértelmeztetésére,  „a végzetes és végletes járványra”, a „határtalan kimenetelű határokat lezáró, és új határokat (majd) ide-oda tologató „Korszakkapura”, az „500 éves nagy irány-váltásra”, s „a bő 2000 éves világkorszakváltásra”, s ebben Magyarország, s a magyarság sorsfeladatára. No meg arra, amint Trianon 100 évfordulójának égi képek kapcsán írtam: „a világ spirituális szeme az USA-ra és Magyarországra” tekint majd. Így is lett. Mára minden így lett... – aki hűséges régi olvasója a Csízió lógnak, a Magyar Planétásnak, az tudja mindezt.)

A magyarság számára azonban a kérdés nem az, hogy Nyugat vagy Kelet: hanem hogy önmagává tud-e válni e korszakos - korszakot záró, s új korszakot alkotó – kihívásban, s abban szellemi rangjához, s fizikai súlyához mértem megtalálja-e a másoktól nem függő, előrelendítő stabilitást? Az igazi feladat a „belső”, "házon, s Hazán" belüli egyensúly megteremtése egy fordulóponton álló világban, amelyhez erős magyar öntudat és valós nemzeti önbecsülés szükséges. Azzal azonban, hogy a világ fókusza nyugatról Keletre hangolódik, lehetőségünk nyílik lassan keleti gyökereink újbóli, büszke felismerésére.

Ám éppen ez a szellemi fordulat,

a „keletre figyelés” segíthet majd bennünket

megérteni: mit is jelent valójában középen állni!

Középen, a Glóbusz szívében élni,

a középből cselekedni

egy olyan mély szellemi gyökerekkel rendelkező,

ám identitásában régóta sértett nemzetnek,

mint a magyar.

A középpont ugyanis sosem tolódik sehová

– csak az inga leng a középponttól

hol Kelet, hol Nyugat felé.

A középpont itt van bennünk és körülöttünk,

ha továbbra is tudatosan vállaljuk annak világmozdító,

s világújító szellemi szerepét! 

Az őszi nap-éj egyenlőség negyed éves quartál-képlete - amely miközben egy „Isten szeme” névre hallgató királytrigon fényszöget, egy felemelkedést segítő Sárkány (királytrigon + kistrigon) fényszöget, ugyanakkor három feszítő, de katalizátorként cselekvésre ösztönző nagykvadrát fényszöget is rajzol Magyarország horoszkópjára – bonyolultnak tűnik.
E kép, s a mindannyiunk által átélt valóság bármennyire is bonyolult, valójában rendkívül egyszerű: képesek vagyunk-e helyesen mérlegelni, a világkorszak-váltás hajnalán, egy az Életre veszélyes identitásváltás határán az életet: a személyes életünket, a nemzeti életünket? S vajon képesek vagyunk-e helyesen, tisztán látni melyek az Életet éltető, s melyek az Életet elvevő elvek, erők, s emberek? S vajon

képesek vagyunk-e helyesen, tisztán látni,

hogy valójában a múlt gyilkos,

embertelen rendszereit kiszolgáló,

a múltban ragadt erők

álszent álarcot húzva küzdenek azért,

hogy megtartsák bukásra ítélt pozícióikat.

Éppen ezért

 az élet különféle területein

eltorzult agresszióval, 

 s hamis illúzióval

szennyezik az étert...

A Mérleg jegye azonban mindig az egyensúlyt keresi: a külvilági zaj és a belső nyugalom, az igaz cselekvésre kész tettvágy és az illúzió által elaltatott kellemes szemlélődés, a hit és a hiszékenység, a valóság és a látszat között. 

A „mérleg nyelve” most finoman rezeg: ha félreértjük, az illúzió visz a pusztulásba; ha helyesen értjük, a tiszta hit, az igazság, a hazaszeretet és a magyarság világraszóló küldetése emel magasra bennünket.

Ezért a következő egynegyed év erőtere  – egészen a téli napfordulóig – minderről szólni fog, hatása azonban – amely nemcsak egyéni, hanem nemzeti sorsunk jövőjét is érinti – nem csupán egynegyed évről (quartál-képlet), nem is négy évről (az elkövetkező választások kimeneteléről), hanem egy negyed évezredről (Plútó-ciklus), sőt egy negyed világkorszakról (500 éves kozmikus ciklus) szól. Arról, hogy 

képesek vagyunk-e egyensúlyban, erőben, erős nemzettudatban élni 

a világ közepén, Földanya szívében,

s egy polaritásából – az aktív és passzív, a „férfias” és „nőies” erőtérből – kibillent világban 

megérteni, felvállalni és elvégezni 

az egyensúlyt teremtő küldetésünket: 

Ez a nagy kérdés.

Ezen áll, vagy bukik 2025-ben a „mérleg nyelve”...