Magyar Planétás

 „A régi ember... ezernyi szent cselekvéssel tartotta távol a vágyát, hogy lelke szűzi fehéren izzon, hogy a születés az ő cselekvő részvételével, vele, s benne mehessen végbe...” - fogalmazza meg szépséges tisztasággal a magasztos tollú magyar néplélek-kutató, Molnár V. József az idő járásával és csillagok fordulásával még együtt lélegző régi ember adventi lelki rítusát. Mert egykor a teremtett világgal még összhangban élő - a teremtett világ törvényszerűségeit és a földi esztendő körét még szentségként tisztelő - eleink értették, hogy Karácsony - azaz a Fény születését, Isten Fiának az Ember fiaként való inkarnálódását - megelőző négy hétben miért is ül különös fénytelenség a tájra. Mert...

... a földi világ reménytelenül rideg,

szorongató sötétsége képes arra,

hogy a lelkileg kiüresedett emberben

újra és újra megteremtődjék az igazságosság,

az erkölcsösség tiszta Isteni Fénye,

hogy - ha az ember is úgy akarja -

az ember fényévé váljék.

Ez ma sincs másképp.

Mert az Élet éltető, szerves - tehát önmagát fenntartani és újrateremteni képes - törvényeit megtagadó világban úgy tűnik, hogy ma is hatalmas külső sötétség, rég nem látott világi zűrzavar, embert próbáló mindennapi nehézség és ideológiai káosz „kell” ahhoz, hogy az eltévelyedett bolyongó visszataláljon a tiszta Fény egyenes útjára...

A régiek pedig tudták,

hogy Nyilas naptári időszakában, 

a kívül tetszhalott sötét világában,

a Tejút és a Napút Isteni és emberi útjának a kereszteződésében,

azaz  időhöz kötött ember-létünk és időtlen, isteni lényünk "útkereszteződésében",

a Kígyótartó csillagkép beavató, gyógyító csillagai alatt,

különös, belső úton jár ilyenkor a természet,

s a vele együtt rezdülő emberi természet...

S hogy a belső tisztaság megéléséhez, megérzéséhez és megértéséhez tudatosan tisztulni kell. Erre a testi-lelki tisztulásra ad ma is alkalmat Advent négy hetes szent várakozása. Hogy az út végén, a misztikus éjhez érkezvén, karácsony szikrázó fényeiben megfürödve - ha csak néhány pillanat erejéig is - mindenki egy kicsivel jobb emberré váljék... Ezért Advent idején elcsendesült böjttel, imádsággal és énekszóval tisztogatta lelkét a régi ember.

Advent kezdete, Szent András vigíliája.

2020. november 29-30.

Amint a régiek szava járása szerint november utolsó napjaiban, Szent András ünnepével „András zárja a hegedűt...”, vagyis András nap fordultával zárul a zajos őszi mulatságok sora, a szüreti bálok, a Kisfarsang időszaka, s vele nyílik a szent várakozásnak a lelki elmélyülés adventi időszaka. A régi ember gondolkodásában, sőt szakrális gyakorlatában ezért Andrással, azaz Adventtel zárult az óév, s egyben vele is indul az egyházi újesztendő.

2020-ban is Advent kezdetét a szkítatérítő András neve napjának előestéje nyitja. Különleges nap ez a keresztény naptárban, nekünk magyaroknak pedig különös útmutató... Mert – amint erről szent Koronánk is tanúságot tesz számunkra kiemelten fontos András az Apostolok sorában. Hiszen Fülöp mellett András az, aki a szkítáknak elsőként vitte el az Örömhírt Jézus feltámadásáról és tanításairól... Ő az az Apostol, aki Isten-kereső emberként elsőként, lelkében Teremtőjének üzenetét keresve, tudatosan csatlakozott az Apostolok közül Jézushoz.  

„Adj nekünk igaz embert, férfiút...”- olvasható Szent András miséjében e beszédes sor, hiszen András személyében olyan igaz embert, vértanút kapott a keresztény világ, akiről a Legenda Aurea is azt írja, hogy:

„Ékes volt az életében,

válaszadó a bölcs tanításban,

férfias a szenvedésben és anthroposz

- azaz felfelé emelkedő, a Teremtőjéhez egyenesedő -

a dicsőségben...”

Kör és kereszt

– avagy Advent koszorúja

Régi hagyomány Advent első vasárnapján adventi koszorút készíteni, majd az ezt követő pirosbetűs vasárnapok elcsendesülő óráiban, a zöldellő koszorún mindig egy-egy gyertyával többet meggyújtani.

 A kört formáló koszorú ősi, egyetemes, kozmikus jelkép. Körkörös alakja, az Élet állandó körforgását, a természet rendjét, az évkör járását, a Nappálya égi Zodiákuson tovahaladó körkörös mozgását szimbolizálja ősidők óta az ókori népek kultúrájában.  Tökéletességet formázó alakja, az Isten által teremtett világ tökéletes, precíz, kerek egészét jelképezte a régiek mitikus hitében.   Az adventi koszorú körívet formáló örökzöldzöld lombja pedig az ember egyetlen, örök, valóságos részével a lélekkel, vagyis az Örök Élettel áll kapcsolatban. Ezt ..

a teljességet szimbolizáló örök kört,

osztották fel négyrét a régiek,

a földi négyesség, a négy égtáj, a négy évszak,

a négy földi elem mintájára.

Ez a földi négyesség, sarkosság jelképezte

az esztendő napfordulatainak

és nap-éj egyenlőségeinek kereszt osztatát,

s a négyességgel jelölt földi világért

életét feláldozó Krisztus-kereszt

szimbólumát.

A körívet zöldágakkal keresztező úgynevezett körbeírt, vagy kör-osztó kereszt, ahogy a régi magyarok mondták, köröszt végein méhviasz gyertya állt, amely az örök élet fényét szimbolizálta őseink máig ható hitében. A körön át ívelő kereszt közepén pedig, égő csipkebogyó jelölte a forgástengelyt, az Isteni középet, amelyből sugarasan árad ki Isteni akarata és teremtő ereje, amely egy soha meg nem álló, a földi életet életben tartó világkerék, melyet a Nap atya folyton folyvást forgatja, hogy teremtő erejével a földi világ, a földi idő és az emberélet meg nem álló kerekét soha senki meg ne állíthassa... E a pirosban izzó, csipkerózsa-közép egyben ki is jelöli az Istenvárás mágikus pontját, karácsony szent pillanatát, ahol az Isten fia, az Ember fiaként belép az emberiség világába.

 A képbe rejtett jelek, az ősi jelképek beszédesek. Ám nemcsak mesélnek egy nép, egy népszokás, egy ünnep naptári elhelyezkedéséről, s ebből adódóan a régi ember egyetlen tájékozódási pontjának, az égboltnak a fénylő képéről, s mesélnek eleink hitvilágáról, az Életet fenntartó és újra és újra újjáteremteni tudó szerves kultúrájáról.  Ám ennél sokkal többet jelentettek, s jelentenek manapság is. Ha tud róla a modern ember, ha nem... Mert

amint a jelkép szó neve is mondja,

jelentése van a képnek.

Mégpedig mágikus jelentése,

ezért a ház, amelyben megjelennek a szent jelképek, 

nemcsak az Istennek szentelt élet szimbólumává,

de az Élet erőforrásává is válnak!

Áldott Adventet Magyarország!